Basszusvezetés a vertikális akkordértelmezés alapján
A szisztéma lényege az, hogy azt az akkordot amit a basszusvezetéssel meg szeretnénk előzni, egy másik hangnem valamelyik fokán, azaz vertikálisan értelmezzük. Megnézzük, hogy abban a hangnemben milyen funkciót tölt be, és keresünk egy olyan akkordot, ami zárlat szempontjából értelmesen előzheti meg a másik akkordot. Így a talált akkord hangjait játszhatjuk basszusdallamként.
Így előfordulhat az is, hogy egy adott akkordra olyan basszusdallam alakul ki, melynek több hangja sem szerepel az eredeti hangnemben. Ezért sok esetben előfordul az, hogy egy adott akkordot egy kromatikus hanggal tudunk megelőzni, mert ez a hang szerepel abban a hangnemben is, melyben az előzendő akkordot vertikálisan értelmeztük.
Használják:
- John Myung - Dream Theater: Strange Deja Vu
- Billy Sheehan - Mr. Big
- Steve Harris - Iron Maiden: Trooper
Példa
C -ben szól a következő akkordmenet:
| Akkord | Funkció | Basszus |
|---|---|---|
| C | T | C ritmizálás |
| Dm | SZD | Dallamjáték, ami megelőzi a G -t |
| G | D | G ritmizálás |
| Am | T | A ritmizálás |
Mivel a basszusdallammal G akkordot előzzük meg, ezért azt kell vertikálisan értelmezni.
G-ben I. fok
Itt a G tonikai funkciójú. Tehát G -ben képzeletben felépítünk egy olyan zárlatot, amiben a G a záró tonika. Így például lehet előtte egy III fokú Hm7 domináns akkord. Így a Hm7 akkord hangjait az eredeti C hangnemben a G előtti Dm akkordra rájátszhatjuk, majd ebből lépünk át a G akkordra.
Ez jelenség szempontjából annyit jelent, hogy az eredeti hangnemben a basszusdallammal kiváltjuk a G hangnemben az autentikus zárlat végét ( Hm7 - G ).
Hangtanilag a Dm akkordra játszhatunk basszusvezetésként H - D - F♯ - A hangokat (ennél a rendszernél csak ezeket). Ezért azt is megtehetjük, hogy közvetlenül a G -re lépés előtt a F♯ hangot játszuk, amivel eleget tettünk a kromatikus basszusvezetésnek is.
Ha megfigyeljük az eredeti hangnem Dm és a G hangnem Hm7 akkordját, a két akkord enharmonikus egymással.
További példák
Az előzőre építve:
| Hangnem | G fok | Előző akkord | Zárlat | Dm -ra játszható bassszushangok |
|---|---|---|---|---|
| D | IV : SZD | III : F♯m7 - T | Autentikus zárlat eleje | F♯ - A - C♯ - E |
| D mel. moll | IV : SZD | VII : D♭∅7 - D | Fordított egész zárlat közepe | D♭ - E - G - H |
Egy másik hangnemre, A -ra alapozva nézzük a következő harmóniamenetet:
| Fok | Akkord | Funkció | Hangok | Basszus |
|---|---|---|---|---|
| I | A | T | A - C♯ - E | A ritmizálás |
| VII | G♯° | D | G♯ - H - D | Dallamjáték, ami megelőzi a Hm -t |
| II | Hm | SZD | H - D - F♯ | H ritmizálás |
| III | C♯m | T | C♯ - E - G♯ | C♯ ritmizálás |
A Hm -t értelmezzük a F♯ moll IV . fokán, ahol szubdomináns funkciót tölt be. Előzzük meg egy egy III Amaj7(5♯) tonikával, ezzel egy autentikus zárlat elejét kapva.
A Hm elé az Amaj7(5♯) hangjai, vagyis az A - C♯ - F - G♯ hangok játszhatók. Nincs enharmónia vagy kromatikus basszusvezetésre lehetőség, ezért C♯ vagy A hanggal kell lezárni a basszusdallamot, mert ezek vannak a következő akkord basszusához a legközelebb.
Megjegyzések
A D mel. mollos példánál nincs se enharmónia se kromatikus hang. Ebben az esetben a G -re átugró basszushang legyen a lehető legközelebb, de ne legyen azonos.
Amikor képzeletben zárlatot építünk egy másik hangnemben, játszuk el, hallgassuk meg a zárlatot, és ez alapján döntsük el, hogy ezt a zárlatot fogjuk-e használni előzésre. Ennek az az oka, hogy ha egy egyszerű harmóniamenetben nem elég erős a kapcsolat a két akkord között, akkor az eredeti hangnemben sem lesz az.
HF
TODO: a C -s példa összes többi lehetősége, az A -s példából pedig még egyet, de meghallgatva.